KXL blogja

1521. július 7-én az oszmán had elfoglalta Szabácsot. A kb. 400-500 főnyi várvédő had az utolsó emberig odaveszett.
1521. július 12-én, 9 napi ostrom után elfoglalták Zimonyt, a kb. 350 várvédő meghalt.

Báthori István nádor júliusban Nyírbátorban ünnepelte lakodalmát, nem ért rá ilyen apróságokkal foglalkozni. Egy lengyel hercegi leányka mégiscsak fontosabb! 

A nádor még azon a nyáron, a lagzi után, a korabeli források szerint mintegy 20 ezres hadat gyűjtött a kiskorú uralkodó nevében, de persze nem ért oda segíteni. A várak visszavételére esély sem volt. Báthori nádor és Szapolyai János erdélyi vajda utálták egymást, nem voltak hajlandóak katonai együttműködésre sem. Egymás hadától tartva nem mozdultak. (Báthorit 1514-ben Temesváron Dózsa serege ostromolta, Szapolyaitól kellett segítséget kérnie, amit valószínűleg nem ingyen kapott. Ezután romlott meg a viszonyuk.)

A kiskorú király saját 200 fős bandériuma (a többi a várakban szolgált) még testőrségnek is kevés volt. Augusztusra összegyűlt néhány ezer, többségében külföldi gyalogos zsoldos, és néhány királyhű úr párszáz főnyi serege, de ez érdemi beavatkozást nem tett lehetővé. A szultán Nándorfehérvárt ostromló reguláris haderejét 60 ezer főre becsülték.
Ez a hadat is csak úgy lehetett összeszedni, hogy a júniusban elhunyt Bakócz Tamás 240 ezer aranyra becsült értékű hagyatékát lefoglalták, és ezt használták fedezetként a kiadásokra.

1521. augusztus 29-én Oláh Balázs hadnagy parancsnoksága alatt már csak 72 várvédő harcos volt életben, többnyire sebesülten, mikor átadták Nándorfehérvárt az oszmán hadnak. Az ostrom kezdetekor még kb. 600-700 fős sereg 66 napig védte a várat, a helyi, többségében szerb lakosság segítségével. Az első 50 napon több, mint 20 rohamot vertek vissza. Móré Mihály, a várparancsnok, akkor szökött át a törökhöz tárgyalni, amikor elfogyott az élelem és a muníció. A kortársak árulónak tartották. Kb. kétheti tárgyalás után újabb roham volt, a védők ezután adták meg magukat, szabad elvonulás fejében.

Az elvileg királyi vár katonáit már évek óta nem fizették. Oláh és Móré a 19 éves Török Bálint tisztjei voltak, aki akkor még kiskorúként gyámság alatt állt. A vár tulajdonképpen zálogban volt Török Bálintnál, akinek a király akkor már mintegy 70 ezer aranyforinttal tartozott, részben épp azért, mert Nándorfehérvár őrségének fenntartási költségeit magánvagyonából fedezte.
A kiskorú király nevében egy tanácsadó testület intézkedett, ill. kellett volna intézkednie. Azzal a feltétellel küldtek volna segítséget Nándorfehérvárba, ha Török Bálint gyámjai átadják a várat egy kijelölt királyi tisztnek. Ez esetben persze a korabeli viszonyok ismeretében sohanapjára halasztódott volna a tartozás visszafizetése. Ezt a gyámok az akkori erkölcs szerint nem tehették meg.
Nándorfehérvár feladása után Török Bálintot az országgyűlésen jószágvesztésre (azaz teljes vagyonelkobzásra) ítélték. Erdélybe menekült, Szapolyai János erdélyi vajda szolgálatába állt. Két év után királyi kegyelemmel kapta vissza jogállását és vagyonát.

Nem mellesleg Báthori nádornak is 28 ezer aranyforinttal tartozott a kincstár 1521-ben. Igaz, a nádort nem sokkal ezután az országgyűlés (Werbőczy köznemesi pártja, nyilván Szapolyai támogatásával) hétszázezer arany elsikkasztásával vádolta. Egy időre meg is fosztották nádori hivatalától.