KXL blogja

A szponzor "ős" eredete:

A római jogban a sponsor volt az a (lehetőleg rokon) férfi, aki a nőre vonatkozó szerződésben a nő képviselőjeként szerepelt. Eltartásáról, férjhez adásáról is gondoskodott, és részben a családfői jogokat is ő gyakorolta, ha nem élt (vagy nem volt elég gazdag) a nő apja, ill. családfője.

A házasodási ceremóniában a sponsornak fontos szerepe volt, "biztosította" a menyasszony termékenységét. A pucér fenekű lányt a sponsor térdére fektették, és cintányér-zene kíséretében szíjjal fenekelték el.

Az általánosabb latin jogi nyelvben a sponsor a "kezes, kezességet vállaló” fogalmakat jelölte. A szerződés nem teljesítése esetén a sponsor az előre letett összeggel kezességet vállalt a tényleges szerződő félért.

A szó a spondere "(esküvel) ígérni, megfogadni" igéből származik. A törvényszék előtt ünnepélyesen megfogadták a szerződő felek, hogy teljesítik a szerződés tárgyát.  Ezt nevezték sponsio-nak, (esküvel megerősített) fogadalomnak. A szakrális spondeo, "esküvel megígérem" szó szentnek számított, mert ha valaki megszegte fogadalmát, az sacrilegium-ot (istengyalázást) követett el. Az ilyen szószegő ember "sacer" lett. Ez a szó a secernere (elkülöníteni) igéből származik, és azt jelöli, hogy az emberi társadalomtól külön áll. Az ilyen "sacer" embert bárki büntetlenül megölhette, ez az istenséget kiengesztelő cselekedetnek számított.
(A sacer szónak van ellenkező értelmű jelentése is - szentként, áldottként is kiválhat az emberi társadalomból - de az itt mellékes.)

Ebből a spondere igéből származik egy másik fogalom is, a sponsalia, a "jegyesség". A sponsus (jegyes) és a sponsa (mátka, ara) egymásnak megígérték, hogy egybekelnek. Raffaello egyik képe, mely Szűz Mária és Szent József eljegyzését ábrázolja, a Sponsalia nevet viseli.

A középkori latin jogban részben megmaradt a sponsor, mint kezes fogalma, de a családjogban más jelentése is lett:
sponsa: menyasszony
sponsus: vőlegény
sponsor: keresztapa
spontrix: keresztanya